Talán nem sokan emlékeznek már arra az akkor még huszas éveinek elején járó srácra, aki egyszer csak betoppant Veszprémbe, Sara Papa pótlására. A lövései nem mindig találtak célba, néha a meccsek irama is fárasztó volt, de múltak az évek, és egy roppant tehetségesnek tartott kézilabdázóból Európa egyik legjobb (sőt talán a legjobb) jobbátlövője vált. A sztárcsapatok valóssággal vadásztak rá, és úgy tűnik most valakinek sikeresen zárult ez, mert Kiro ősztől már nem a mi mezünket ölti magára.

Nem csak a pályáról fog hiányozni, mint 17-es számmal Kiril Lazarov, hanem egy örökmosolygós a szurkolókkal mindig kedves Kiro. Mindig mindenkihez volt egy kedves szava, egy kacsintása, egy mosolya. Nehéz felfogni, hogy augusztusban már nem jön ide vissza. Hatalmas ürességet hagy maga után. A pályán  már megtalálták az utódját Zarko Markovic személyében, de Kirót, a hétköznapi Kirót soha semmi és senki nem fogja tudni pótolni....

Köszönjük Kiro ezt az öt csodálatos évet, a több száz gólt, a rengeteg élményt amivel megajándékoztál minket. Soha nem felejtünk el, örökre a szívünkbe zártunk. SZERETÜNK KIRO!!!