- Mit vár a soron következő Eb-selejtezőktől?  Macedónia a krízisben lévő Szlovénia ellen játszhat.
- Egész életemben harcos voltam, hittem abban, amit csinálok. Remélem, Macedónia egyszer bejut egy világversenyre. Elvem: soha se mondd, hogy soha! Csak azért, hogy sikeres legyek ezen a téren is, nem cserélnék állampolgárságot és hazát. Hét éve mindig kiesünk a kvalifikációban, amikor jön, szinte mindig játék nélkül feladjuk a csatát. Krízis ide vagy oda, Szlovénia az esélyes, de hiszek abban, hogy a sikerünk nagyban függ attól, hogyan készülünk fel a csatára.

- Képes lesz erre a csapat az új szakvezetővel?
- Persze. Előnyűnkre válhat, hogy a visszavágó Szkopjéban lesz, ráadásul Veselin Vujovic kapitány önti belénk az önbizalmat. Ő egy fantasztikus egyéniség és tapasztalt szakvezető.

- Az, hogy a válogatottal nem szerepelt még nagy versenyen, hátráltatta pályafutása során?
- Én hiszek a sikerben. Még mindig csupán 27 éves vagyok, eljön majd a mi időnk is, csak adjon az Isten egészséget.

- Milyen a macedón kézilabdázás helyzete?
- Úgy gondolom, nagyon gyenge a bajnokság, ennek ellenére jó eredményeket szeretnénk elérni. Ez együtt nem megy. Ezért a játékosok más-más megoldásokat keresnek, csak ne kelljen ebben a gyenge ligában játszani. Sokan fillérekért kéziznek külföldön, mert bíznak abban, hogy egyszer felfigyelnek rájuk.

- Mi a véleménye a tervezett Balkán Ligáról?
- Mindenképpen szeretnék, ha megvalósulna. A sok meccs, a jó közönség, a sok szponzor, és a a tévéközvetítések segítenének. De ezt valakinek meg kellene szerveznie. Olyannak, aki tisztességes, s nem a saját érdekeit nézi.

- Kiknek köszönheti a legtöbbet, hogy a világ legjobb játékosává vált? Önmagának, a családnak, a hitének, az edzőinek?
- Mindenből akad egy pici. Profi vagyok, akit sok szerencse is ért a pályafutása során. De a szerencse a bátrakat segíti. Nagyon jó edzőim voltak fiatal korom óta, tudtam, hogyan kell klubot választani, ahol évről évre fejlődhetek. Nem akarom túllihegni, még sok mindenben kell javulnom. Mindent elkövetek, hogy még jobb legyek.

- Ha még meg kellene nevezni a legfontosabb edzőt?
- Akkor azt mondanám, Nikola Jevremovic, aki a szélső posztról átlövőnek tett. No meg természetesen kedvenc edzőm, Lino Cervar.

- Hogyan tölti szabadidejét?
- Sajnos az kevés, amikor ráérek, a barátokkal, családdal foglalkozom. Sok játékos játszott itt a korábbi Jugoszláviából, ha tudunk, összejövünk, s akkor szalad az idő. A fiam másfél éves

- Mihez kezd majd pályafutása végén?
- Korai erről beszélni, de biztos, hogy a kézilabdasportban maradok.

- Be nem teljesült álma?
- Egyértelműen a BL-győzelem.