Már egy éve, hogy átköltözött Zágrábba, éppen oda, ahol 2000-ben megkezdte felfelé ívelő pályafutását. Ő a világ egyik legjobb bekkje, és az elmúlt bajnokság gólkirálya, így hamar megkedvelték a horvát drukkerek.

 Persze a szebbik nem részéről sem maradtak figyelmen kívül kék szemei, 193 cm-es magasságával hamar az egyik legvonzóbb kézilabdásként kezdték emlegetni. Ha bárki erről kérdezi, Kiro csak bólint és hozzáteszi, hogy a legkívánatosabb kézilabdás titulus világklasszis barátjának, Mirza Dzomábank jár, köztük csak annyi a különbség, hogy Mirza újját még nem díszíti jeggyűrű.

 Hamarosan jön is az ünnep: Kiróék nemsokára ünneplik harmadik házassági évfordulójukat. Feleségét, Ljubicát a ’90-es évek vége felé ismerte meg Bitolában, ahol ő kézilabdázott, a lány pedig medikusnak tanult. Két gyermekük van, kisfiuk Blagojce, aki januárban lesz három éves, és a kéthónapos kislány, Lana. Tresneviciben élnek, egy családi házban, ami elég forgalmas, hiszen a nagymamák gyakran utaznak ide Macedóniából, hogy segítsenek a gyerekek körül, hiszen Kiro egész nap edzésen van, vagy utazik.

 -Nagyon hálás vagyok Ljubicának, hogy egyáltalán hozzám jött feleségül, sportoló-feleségnek lenni nem könnyű, igazából a nélkülözésről szól: Bitolában nagyon nehéz szakon végzett, és le kellett mondania a saját szakmájában való elhelyezkedésről, mert háromszor is költözködtünk: Zágráb-Veszprém-Zágráb.-mondja Kiril, aki Sveti Nikolában nőtt fel, ami 70 km-re található a macedón fővárostól. Édesapja, Blagoj ekkor profi szinten kézilabdázott a skopje-i Vardarban. Fiai is itt kezdték meg pályafutásukat, de a Kirónál öt évvel fiatalabb Filip a labdarúgást választotta.

 Egy időben kosárlabdáztam, de az általános iskola 5. osztályától a kézilabda lett az én életcélom – mondja a kiváló jobbátlövő, aki karrierje miatt 15 évesen hagyta el otthonát. Ez természetesen az édesanyjának volt a legnehezebb. 1995-1996-ig Velesben, a Borec csapatánál játszott, majd ezután négy éven keresztül, 2000-ig a bitolai Pelisternél. Itt főiskolára is beíratkozott, de ott kellett hagynia, mert a kézilabda miatt két évre Zágrábba költözött, majd innen 5 évre Veszprémbe.

 -Ez az egyik legidősebb magyar város a Balaton közelében. Ott főként nyáron szép mikor minden nyüzsög a sok turistától-mondja a sportoló, aki az ott töltött évek alatt egészen jól megtanult magyarul, mégis nagy örömmel írta alá tavaly a két éves szerződését volt-régi klubjával.

 -Zagreb számomra az egyik a legszebb európai város ahol egyáltalán nem érzem magam idegennek – mondja a sportoló aki a szabad idejében élvezi a családi sétát, de elismeri hogy néha társasággal elmennek valamelyik helyi szórakozóhelyre.

 Lehet, hogy valaki neheztelni fog rám, de az igazsághoz tartozik, legjobban a nemzeti mulatságokon érzem jól magam – mondja Kiro, aki a kezén pravoszláv karkötőt  visel. Ajándékba kapta egy macedón pravoszláv paptól, Zágrábban, a Britt-téri templomban, ahová ha ideje engedi mindég betér.

 A fordításért köszönet Katona Istvánnak